Épített és kulturális

A hivatalos megnyitót Szent Péter és Pál búcsús ünnepnapján egy hagyományos zenés-táncos bútorvivéssel ünnepelték meg. A ház berendezése részben az eredeti tulajdonostól megörökölt és restaurált bútor, részben pedig a helyiek felajánlásáiból tevődik össze.

A tájház első kiállító terében kap helyet a Köllő Miklós iskola falumúzeumi gyűjteménye.

Nyitvatartás: 

H-CS: 08:00 - 16:00

P: 08:00 - 14:00

Látogatás előtt, kérünk, hívja a következő telefonszámot:

 0040-736-619-150 (Faragó Enikő)

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez tartozó gyergyói főesperesi kerület tagja.

Gyergyócsomafalva a 163 évnyi időszakban (1567-1730), amíg Alfaluhoz tartozott, rendelkezett már egy fakápolnával, ami a mai hősök emlékművének helyén állt. Ez a kápolna vályogból készült, tornya pedig fából.

1727 és 1733 között, a lakosság növekedésének köszönhetően egy új templom épült a kápolna helyén, majd a ma is látható templomot 1878-ban szentelte fel az erdélyi püspök, Fogarassy Mihály, Szent Péter és Pál tiszteletére. Az építkezést előzetes kéregetések, adományozások után kezdték el, ami 11 évig tartott. A templom neogótikus stílusban épült, téralakítását tekintve pedig hosszanti, egyhajós felépítésű. Nyugati oldalán található a főhajó elé épített torony, keleti oldalán az apszisban elhelyezkedő szentély, északi oldalán pedig a sekrestye, amely közvetlenül kapcsolódik az apszishoz. A templomtornyon látható óra régen messze földön híres volt, ugyanis úgy tervezte meg egy helyi ezermester, Borsos Ambrus, hogy az egy időben mutatta az évet, hónapot és napot is.

A ma látható plébániaépületet 1909-ben építették, Török Ferenc plébános idejében.

Mivel a régi, Nagyszebenben öntött harang az idők során megrepedt, 2004. október 24-én avatták fel a Székelyudvarhelyen készített, 600 kilogrammos, adományból készült harangot.  A régi harang a plébánia kertjében ma is megtekinthető.

1936-ban állították fel, az első világháborúban elesett csomafalvi hősök emlékére.

’45 után rákerültek a második világháborúban elesett hősök nevei is, majd pedig annak a 213 csomafalvi embernek a neve, akik a szabadságharcban honvédek voltak.

A Sánta Csaba által készített emlék 2000-ben került felavatásra, a millenniumi ünnepség keretén belül.

A Prágában őrzött Szent István kard nagyított másolata. A “kunhalom”, amelybe a kardot szúrták, a Kárpát-medence különböző régióinak földjéből van összehordva. 

Köllő Miklós alkotását, a Kossuth Lajos szobrot 2001 októberében leplezték le.

A szobrot, ami eredetileg a 19. század végén készült és Marosvásárhelyen állt, lerombolták. Ezt formázta újra Sánta Csaba szobrászművész, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány kezdeményezésére.

Az emlékházat 2002-ben avatták fel, a csomafalvi származású művész, Borsos Miklós művészetének, erkölcsi hagyatékának ápolása és megőrzése céljából.

Vezetése a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány feladata, ők szervezik a különböző kiállításokat, programokat. Az épületet középen egy hosszú folyosó vágja ketté, a bejárattól jobbra található három helyiségben kaptak helyet a művész kiállított–máshol még nem látott– tárgyai (szobrok, rajzok, vázlatfüzetek, személyes tárgyak), baloldalon pedig az alapítvány irodája és a kiállítóterem foglal helyet.

A kiállítóteremben időszakosan kortárs művészek alkotásait szokták bemutatni, ugyanakkor könyvbemutatókat is gyakran itt tartanak meg. Az épület hátulsó részén, a terasz tetőterében kapott helyet a “lélekharang”, amit Szotyory Melinda (Amerikában élő csomafalvi) ajándékozott az Alapítványnak.

A falu két leghíresebb szülöttjének szobrait 2011-ben avatták fel.

Köllő Miklós szobrászművész 1861-ben született, Münchenben, majd Budapesten tanult. Alkotásai megtalálhatók a budai Várpalotában, a budapesti Országházán, de pályázott a kolozsvári Mátyás-szobor elkészítéséhez is. 1900-ban öngyilkos lett, miután elveszítette két kiskorú gyermekét.

A Köllő Miklós Általános Iskola épületében tekinthető meg a tiszteletére berendezett Emlékszoba.

Borsos Miklóst, aki csomafalvi gyökerekkel Nagyszebenben született 1906-ban, szintén szobrászművészként, grafikusként és festőként tartják számon, viszont említésre méltó a Visszanéztem fél utamból című önéletrajzi regénye is. A román betörés elől 1916-ban családjával Győrbe menekült, majd le is telepedtek itt. Miután sikertelenül felvételizett a főiskolára, Firenzébe utazott, ahol megismerkedett a reneszánsz művészettel. 1929-ben elvégzett néhány hónapot a Képzőművészeti Főiskolán, de otthagyta és utazásba fogott a Riviérán. 1924-ben volt először kiállítása festményeiből, majd 1945-ben megválasztották a Művészeti Tanácsba, és a fővárosba költözött. 1990-ben halt meg, Budapesten.

Borsos Miklós alkotása (közismert nevén Primavera) volt Csomafalva első felállított szobra, 1995-ben avatták fel a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány jóvoltából.

1995-ben szentelték fel, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25.) tartják a búcsúját.

Az 1950-60-as évekig még gyakori a kötött kapu, amelyet nem díszítenek faragással, vagy ha van is rajta faragott díszítőelem, elnagyolt, kevésbé kidolgozott amiatt, hogy vidékünkön a kaput puha, nehezen vagy egyáltalán nem faragható fenyőfából készítik. A gyalogkapu felett ott található viszont a jellegzetesen csomafalvi hármas virágmotívum, amely nem faragott, hanem fűrészelt.

Csomafalva része a Hargita Megye Tanácsa által kezdeményezett „Székely kapuk útja” elnevezésű projektnek, amelynek keretén belül tematikus kirándulások szervezhetők Székelyföldön.

A borvizes Feredőt 2008-ban építették meg, a Fürdőépítő kalákával, amelyben Csomafalva Önkormányzata, a Zöld SzékelyFöld Egyesület és a helyi fiatalok vettek részt. Az önkéntesek száma, akik Magyarországról és Erdélyből érkeztek, megközelítette a száz főt. Mellettük jelen voltak a csomafalvi ácsmesterek, asztalosok.

A múlt század közepén még létezett egy fürdő a Nyírkertben, de erről csak szájhagyomány alapján van emlékük a helyi lakosoknak. Innen indult az új fürdő megépítésének ötlete. A feredő hat méter átmérőjű, a feltörő borvíz mélysége pedig változó: általában egy méter körüli.

A “gübbenő” mellé két öltözőfülkét is építettek. A feredőhöz közel ekkor építettek még egy fűzkupolát. A kaláka során ugyanakkor arra is figyeltek, hogy felújítsák a Maroson található pallót, amit régen szőnyeg- és nagyobb ruhadarabok mosására használtak. 2010-ben megépítették a Rendezvénycsűrt és a Szaunát is. A Rendezvénycsűr különböző kulturális programoknak, táboroknak ad helyet, ugyanakkor régi mesterségek bemutatására, hagyományok felelevenítésére is alkalmas hely.

A Délhegy Veresvirág nevű ormán, a fürdőépítő kalákával egy időben kezdték el építeni a kilátót, amiről ma már az egész Gyergyói-medencére kilátás nyílik.

A Somlyó gyors folyása és tiszta vize lehetővé tette több ványoló építését is. Gyergyó és Udvarhely falvai is ezekhez a ványolókhoz hozták a mosásra szánt holmikat.

A ványolót a gyapjúlepedők és a posztó összeveretésére használták leginkább, ugyanis az erős nyomású víz alkalmas volt arra, hogy a laza szövésű “dungákat” többszöri mosás után megnemezelje.