Épített és kulturális

Szent Péter és Pál Római Katolikus templom

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez tartozó gyergyói főesperesi kerület tagja.

Gyergyócsomafalva a 163 évnyi időszakban (1567-1730), amíg Alfaluhoz tartozott, rendelkezett már egy fakápolnával, ami a mai hősök emlékművének helyén állt. Ez a kápolna vályogból készült, tornya pedig fából.

1727 és 1733 között, a lakosság növekedésének köszönhetően egy új templom épült a kápolna helyén, majd a ma is látható templomot 1878-ban szentelte fel az erdélyi püspök, Fogarassy Mihály, Szent Péter és Pál tiszteletére. Az építkezést előzetes kéregetések, adományozások után kezdték el, ami 11 évig tartott. A templom neogótikus stílusban épült, téralakítását tekintve pedig hosszanti, egyhajós felépítésű. Nyugati oldalán található a főhajó elé épített torony, keleti oldalán az apszisban elhelyezkedő szentély, északi oldalán pedig a sekrestye, amely közvetlenül kapcsolódik az apszishoz. A templomtornyon látható óra régen messze földön híres volt, ugyanis úgy tervezte meg egy helyi ezermester, Borsos Ambrus, hogy az egy időben mutatta az évet, hónapot és napot is.

Az oldal tetejére

Plébánia épülete

A ma látható plébániaépületet 1909-ben építették, Török Ferenc plébános idejében.

Az oldal tetejére

1926-os nagyharang

Mivel a régi, Nagyszebenben öntött harang az idők során megrepedt, 2004. október 24-én avatták fel a Székelyudvarhelyen készített, 600 kilogrammos, adományból készült harangot.  A régi harang a plébánia kertjében ma is megtekinthető.

Az oldal tetejére

Hősök Emlékműve

1936-ban állították fel, az első világháborúban elesett csomafalvi hősök emlékére.

’45 után rákerültek a második világháborúban elesett hősök nevei is, majd pedig annak a 213 csomafalvi embernek a neve, akik a szabadságharcban honvédek voltak.

Az oldal tetejére

Szent István kardja

A Sánta Csaba által készített emlék 2000-ben került felavatásra, a millenniumi ünnepség keretén belül.

A Prágában őrzött Szent István kard nagyított másolata. A “kunhalom”, amelybe a kardot szúrták, a Kárpát-medence különböző régióinak földjéből van összehordva. 

Az oldal tetejére

1785-ös Kőkereszt

Az oldal tetejére

Kossuth Lajos szobor

Köllő Miklós alkotását, a Kossuth Lajos szobrot 2001 októberében leplezték le.

A szobrot, ami eredetileg a 19. század végén készült és Marosvásárhelyen állt, lerombolták. Ezt formázta újra Sánta Csaba szobrászművész, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány kezdeményezésére.

Az oldal tetejére

Borsos Miklós Emlékház

Az emlékházat 2002-ben avatták fel, a csomafalvi származású művész, Borsos Miklós művészetének, erkölcsi hagyatékának ápolása és megőrzése céljából.

Vezetése a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány feladata, ők szervezik a különböző kiállításokat, programokat. Az épületet középen egy hosszú folyosó vágja ketté, a bejárattól jobbra található három helyiségben kaptak helyet a művész kiállított–máshol még nem látott– tárgyai (szobrok, rajzok, vázlatfüzetek, személyes tárgyak), baloldalon pedig az alapítvány irodája és a kiállítóterem foglal helyet.

A kiállítóteremben időszakosan kortárs művészek alkotásait szokták bemutatni, ugyanakkor könyvbemutatókat is gyakran itt tartanak meg. Az épület hátulsó részén, a terasz tetőterében kapott helyet a “lélekharang”, amit Szotyory Melinda (Amerikában élő csomafalvi) ajándékozott az Alapítványnak.

Az oldal tetejére

Köllő Miklós és Borsos Miklós szobrai

A falu két leghíresebb szülöttjének szobrait 2011-ben avatták fel.

Köllő Miklós szobrászművész 1861-ben született, Münchenben, majd Budapesten tanult. Alkotásai megtalálhatók a budai Várpalotában, a budapesti Országházán, de pályázott a kolozsvári Mátyás-szobor elkészítéséhez is. 1900-ban öngyilkos lett, miután elveszítette két kiskorú gyermekét.

A Köllő Miklós Általános Iskola épületében tekinthető meg a tiszteletére berendezett Emlékszoba.

Borsos Miklóst, aki csomafalvi gyökerekkel Nagyszebenben született 1906-ban, szintén szobrászművészként, grafikusként és festőként tartják számon, viszont említésre méltó a Visszanéztem fél utamból című önéletrajzi regénye is. A román betörés elől 1916-ban családjával Győrbe menekült, majd le is telepedtek itt. Miután sikertelenül felvételizett a főiskolára, Firenzébe utazott, ahol megismerkedett a reneszánsz művészettel. 1929-ben elvégzett néhány hónapot a Képzőművészeti Főiskolán, de otthagyta és utazásba fogott a Riviérán. 1924-ben volt először kiállítása festményeiből, majd 1945-ben megválasztották a Művészeti Tanácsba, és a fővárosba költözött. 1990-ben halt meg, Budapesten.

Az oldal tetejére

Flóra (Primavera) szobor

Borsos Miklós alkotása (közismert nevén Primavera) volt Csomafalva első felállított szobra, 1995-ben avatták fel a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány jóvoltából.

Az oldal tetejére

Régi Községháza- Néprajzi gyűjtemény

Az épület 1907-ben épült, akkori formájában ma a néprajzi emlékeket őrzi, ugyanakkor ez az épület ad helyet a falu egyik óvodájának is. A múzeumot, ami két szobából áll, főként iskolai oktatás céljából hozták létre.

Az oldal tetejére

Szászfalusi kápolna

1995-ben szentelték fel, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25.) tartják a búcsúját.

Az oldal tetejére

Székelykapuk

Az 1950-60-as évekig még gyakori a kötött kapu, amelyet nem díszítenek faragással, vagy ha van is rajta faragott díszítőelem, elnagyolt, kevésbé kidolgozott amiatt, hogy vidékünkön a kaput puha, nehezen vagy egyáltalán nem faragható fenyőfából készítik. A gyalogkapu felett ott található viszont a jellegzetesen csomafalvi hármas virágmotívum, amely nem faragott, hanem fűrészelt.

Csomafalva része a Hargita Megye Tanácsa által kezdeményezett „Székely kapuk útja” elnevezésű projektnek, amelynek keretén belül tematikus kirándulások szervezhetők Székelyföldön.

Az oldal tetejére

Borvízfürdő, Rendezvénycsűr és Szauna

A borvizes Feredőt 2008-ban építették meg, a Fürdőépítő kalákával, amelyben Csomafalva Önkormányzata, a Zöld SzékelyFöld Egyesület és a helyi fiatalok vettek részt. Az önkéntesek száma, akik Magyarországról és Erdélyből érkeztek, megközelítette a száz főt. Mellettük jelen voltak a csomafalvi ácsmesterek, asztalosok.

A múlt század közepén még létezett egy fürdő a Nyírkertben, de erről csak szájhagyomány alapján van emlékük a helyi lakosoknak. Innen indult az új fürdő megépítésének ötlete. A feredő hat méter átmérőjű, a feltörő borvíz mélysége pedig változó: általában egy méter körüli.

A “gübbenő” mellé két öltözőfülkét is építettek. A feredőhöz közel ekkor építettek még egy fűzkupolát. A kaláka során ugyanakkor arra is figyeltek, hogy felújítsák a Maroson található pallót, amit régen szőnyeg- és nagyobb ruhadarabok mosására használtak. 2010-ben megépítették a Rendezvénycsűrt és a Szaunát is. A Rendezvénycsűr különböző kulturális programoknak, táboroknak ad helyet, ugyanakkor régi mesterségek bemutatására, hagyományok felelevenítésére is alkalmas hely.

Az oldal tetejére

Kilátó

A Délhegy Veresvirág nevű ormán, a fürdőépítő kalákával egy időben kezdték el építeni a kilátót, amiről ma már az egész Gyergyói-medencére kilátás nyílik.

Az oldal tetejére

Ványoló

A Somlyó gyors folyása és tiszta vize lehetővé tette több ványoló építését is. Gyergyó és Udvarhely falvai is ezekhez a ványolókhoz hozták a mosásra szánt holmikat.

A ványolót a gyapjúlepedők és a posztó összeveretésére használták leginkább, ugyanis az erős nyomású víz alkalmas volt arra, hogy a laza szövésű “dungákat” többszöri mosás után megnemezelje.

Az oldal tetejére